Tarka mezők, tarka rét dulimanó...

"Egy dulimanó talál egy magányos virágot a mezőn. Az első gondolata az, hogy leszakítja.
de aztán eszébe jut, hogy ez értelmetlen kegyetlenség lenne, ezért hát letérdel mellé, és vidáman játszadozni kezd vele; megsimogatja a szirmait, fújdogálja, hogy táncra perdüljön, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja az illatát, majd fogja magát, leheveredik melle, és békésen elszundít. A virág meg azt gondolja magában: „Olyan, mint egy virág.”
Julio Cortazar