Munka-játék avagy a vállalkozás elviselhetetlen könnyűsége
Vállalkozásom 33 éves,... ha a tanulós-inas éveket is hozzáveszem, akkor 38 éve formálódom ebben a földből vett anyagból vízzel formált gyúrt világban.
Életem és hobbim is egyben, mert kitölti a mindennapjaimat. Egyszemélyes vállalkozásként tervezek, beszerzek, alkotok, csomagolok, szállítok, adminisztrálok, szervezek. Nehéz szétválasztani a szabadidőt és a munkát, életforma ez, életen át tartó művészetterápia. Az alkotás minden percében munka és játék egyben. Gyermeki izgalommal gyúrni-gyűrni az agyagot, minden nap rácsodálkozni az agyag formálhatóságára, kíváncsi türelmetlenséggel nyitni a kemence ajtaját. Ha nehezén túl vagy, akkor jön a „mégnehezebbje”, közönség elé tárni….arra vállalkozva, hogy ebből fedezed a költségeid, hozzáadsz az állam és a család mindennapi kenyeréhez… Hozzá kell szokni, fegyelem kell, türelem, empátia, szeretet, és még sok-sok egyéni és társas kompetencia, készség, hogy az egyéni alkotásból véglegessé legyen a MŰ, a vállalkozás. Nem szeretem ezt a szót, sok év alatt érdekes, megmosolyogható megnevezéseket kapott a jogi titulusom, miközben én mindvégig ugyanaz voltam. Most talán már kimondhatom, hogy úgy lehet túlélni, hogy nem veszed komolyan, humorral, művészi szórakozottsággal emelkedsz felül, mint a tűzben a tárgyak, a hő játékával és némi Isteni beavatkozással létrejött alkotások, egy kivételes folyamat kiváltságosai.