Édesotthon itthon
Maradunk otthon, vagyis itthon, mert nekem mindig ez van, otthon vagyok harminc éve.... itthon a munkám, a családom, a hobbim, a kertem, az életem cakum -pakk..... Szerencsés voltam és vagyok, szeretem ezt, beletanultam:)
Én osztom be az időmet.....míg száradnak a bögrék, bepakolom a mosógépet, a kertben molyolok, bolt és konyha háztartás……aztán este megint műhely, fülezés- mázazás, kemencerakás.. Ha kell szombat vasárnap is dolgozom, vagy éjszaka.....összemosódnak a napszakok a napok, de egy idő után nincs is jelentősége. A bevételeket sem tudom kiszámolni előre, semmi fix, abból gazdálkodom ami van, beosztom ami van, szűkösebb vagy jobb idők "szigorúan" tartalékolok, beosztok de ez már az idők múltával olyan természetes mint a napsütés.
Mindent tervezek, a napi rutint, a kiadásokat, ennyi év után kevés váratlan dolog jöhet.
Az itthon-léttel alakítottuk egymást, belegyúrtam magam ebbe az életformába.....
Biztosan nehéz annak, aki nyüzsög és nyakig van a tömegben nap mint nap, belegondolok, hogy mostanság csak a 4 fal és lépcsőház van sokaknak. Óriási önfegyelem kell mindenkinek tudom, de hajrá... egyszer elmúlik ez is!